Figyeljünk az áttelelő gólyákra!
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk áttelelő fehér gólyákkal. Ha sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel ekkor már meglehetős rutinnal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek, amit nem kis mértékben a róluk gondoskodó embereknek is köszönhetnek.
A „Határon átnyúló madártani monitoring hálózat és on-line adatbázis fejlesztése” című projekt keretében 2011 nyarán több száz településen számláltuk a gólyafészkeket és a kirepülés előtt álló fiókákat. A nyárvégi, őszi vonulás után is figyelemmel kísértük, hogy vajon maradtak-e a projekt által érintett megyékben telelni készülő gólyák.
Jelenleg három helyen ismerünk itthon telelő egyedeket: Nyíregyházán, Polgáron és Balmazújvároson. Mindhármuk sorsát figyelemmel kísérjük, melyben sokat segítenek a helyi gólyakedvelő lakosok.
Kérjük, küldje be téli gólya-megfigyelési adatait!
A gólyák telelési viselkedésének megismeréséhez pontos adatokkal kellene rendelkeznünk ezekről a madarakról. Ezért kérjük, amennyiben tud ilyen madárról, a hely, a példányszám, a körülmények és a bejelentő elérhetőségét tartalmazó e-mailben tájékoztassa munkatársainkat! Köszönjük!
Mivel és hogyan etethetők a telelő gólyák?
A gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit: halat, békát, kígyót, kisrágcsálókat megfognak, amit le tudnak nyelni. Ez a stratégia szinte az énekesmadarakéhoz hasonlóan megkönnyíti a téli etetésüket, azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy a gólyák torka messze nem olyan tágulékony, mint a kormoránoké, ezért nemcsak a táplálék fajtája, de a felkínált falatok megfelelő nagysága is fontos szempont:
- 10 cm-nél nem szélesebb keszegek, a magas hátú vagy ennél nagyobb halak darabolva
- 10-15 cm hosszú, kétujjnyi vastag nyers marhahús darabok; kacsa-, liba-, pulyka-, tyúkszív és zúza; apró, hosszúkás darabokra vágott csirke farhát (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt sem állatnak, sem embernek nem adható!)
- tenyészetből származó egér, süldő patkány, naposcsibe és napos-kacsa tetemek.
Az áttelelő gólyák napi eleségigénye sok mindentől függ. Ezek között a legfontosabb az adott példány egészségi állapota és kondíciója. Egy legyengült, éhező egyed akár két-háromszor annyit is ehet, mint egy napok-hetek óta folyamatosan eleget táplálkozó, megfelelő tartalékokkal rendelkező állat, mely akár egy-két napnyi éhezést is kibír. A megfelelő kondícióhoz szükséges táplálékellátottságot, és a napi táplálékigényt télen elsősorban az időjárás befolyásolja. Ha nappal is tartósak a kemény fagyok, illetve ha napokon, heteken keresztül vastag hótakaró borítja a földeket, akkor több ennivalót kell adnunk nekik. Ha azonban enyhül az idő: sokat süt a nap, nincs hó és a vizek sem fagynak be, akkor a madarak több pockot és egeret (esetleg halat) tudnak fogni, ezért akár jelentősen kevesebb "rásegítésre" van szükségük vagy teljesen el is maradhatnak az etetőhelyről. A madarak aktuális táplálékigényét az jelzi legjobban, hogy a felkínált mennyiség elfogy-e vagy sem. Ha mindent megesznek, akkor érdemes többet adni nekik, ha pedig több napon keresztül meghagynak ebből, akkor csökkenthetjük is az adagot. Ebből következően az alábbi mennyiségi adatok iránymutató jellegűek, ennél többet is igényelhetnek vagy kevesebb is elegendő lehet:
- 3-5 db tenyérnyi keszeg,
- vagy egy nagy marék marhahús nyesedék,
- vagy 6-8 egér,
- vagy 1-2 süldő patkány,
- vagy 3-4 naposcsibe, napos-kacsa.
Az etetés elkezdése a dolog legkényesebb része. Lassan, nem közvetlenül a madarak felé haladva közelítsük meg 15-20 méterre (vagy amennyire felrebbenés nélkül engedi, ennek előjelei jól láthatók) a földön keresgélő gólyát, majd lassú, nyugodt, alulról induló kézmozdulattal dobjuk a közelébe a táplálékdarabokat. Amint ezzel megvagyunk, óvatosan hátráljunk el, hagyjunk teret és időt a madárnak, hogy felfedezze az élelmet, hogy rájöhessen, neki próbálunk segíteni.
Néhány alkalom után már nem nagyon kell óvatoskodni, a madarak tudni fogják, sőt, várják is az etetést, különösen akkor, ha alkalmazni tudjuk az alábbi praktikákat:
- Etetéskor érdemes fütyülni, hívóhangot hallatni - a lényeg az, hogy mindig ugyan azt a hangot adjuk -, mert ezt a madarak gyorsan megtanulják, és tudni fogják, hogy a közeledő ember táplálékot hoz.
- Próbáljunk meg a nappal azonos időpontjában élelmet vinni a gólyáknak, akik néhány alkalmat követően már várni fogják ezt, távolabbról is odarepülnek, ami azért is fontos, hogy a táplálékot ők, ne pedig macskák és kutyák szedjék össze.
Miként ellenőrizhető a gólyák fizikai állapota?
A téli tarlókon, belterületi füves területeken vagy akár parkolóban, járda mellett, udvarban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy röpképtelenség ad.
Ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Ha megy neki, akkor minden rendben van, a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madár egészséges. Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, "rossz" mozgású, akkor vagy sérült, vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget is kérhetünk.
Kinek szólhatunk, ha baj van?
A madármentés feladatát több intézmény: nemzeti parkok, civil szervezetek, de elsősorban az állatkertek látják el. A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállításához országosan egyedül a nemzeti parki őrszolgálat rendelkezik emberekkel és járművekkel, ezért baj esetén a területileg illetékes nemzeti park igazgatósához fordulhatunk.
Mi történik a mentet madarakkal?
A madarak az állatkerti és egyéb mentőhelyeken szükség szerint megfelelő orvosi ellátásban és folyamatos táplálásban részesülnek, így a szabad ég alatt is gond nélkül átvészelik a telet. Tavasszal aztán az egészséges, röpképes állatokat el lehet engedni.